Felszálltam a buszra, amin annyira meleg volt, hogy sortban és topban is majdnem megsültem. Stacy már várt, foglalt nekem helyet. Amint leültem, elővette a táskájából a Starbucksos zacskóját, amiben süti rejlett. Megkínált, én pedig boldogan fogadtam el. Yumm! De ekkor lesápadtam: itt az idő, hogy elmondjam, 2 hónapig nem fogunk találkozni. Reszkető hangon belekezdtem:
- Figyi, Stacy, el kell mondanom valamit...
- LETT EGY PASID??!?!?! - üvöltötte. - Hisz ez annyira jóóó! Na, ki a szerencsés?
- Neeeem, semmi ilyenről nincs szó... Szóval. Az a helyzet, hogy reggel fél nyolckor kaptam egy telefonhívást Tina nénitől. Óriási híre volt, ami nekem is egyrészt óriási. De... nem találkozunk két hónapig! - mondtam ki.
- Mi??? Két hónap???? De hisz az.. az.. az.. nagyon sok! - mondta lesokkolva. - Mit fogok én annyi ideig csinálni a legjobb barátnőm nélkül?
- Várj, még nincs vége. Azért nem tudunk találkozni, mert kiköltözöm Tina nénihez Miamiba! Ez fergeteges, nem igaz? Viszont egyedül kell utaznom.. repülővel!
- Miamiba? Jajjj, olyan mázlista vagy! De vigyázz majd magadra.
- Vigyázni fogok, nyugi. Bár a Summer Paradise-on nehéz lesz... - vigyorogtam, mint a tejbetök.
- A SUMMER PARADISE-RA IS MÉSZ? Ááááááááááááááááááááááá. Ez komoly? - sikította Stacy.
- Teljesen. Annyira fogsz hiányozni! :( - öleltem át a legjobb barátnőmet.
Ekkor az iskolabusz bekanyarodott a suli elé. Az ajtók kinyíltak, és csupa boldog diák vonult be az iskolába. Ez az utolsó nap! Ma amúgy is csak dráma órák lesznek, készülünk a jövő évi színdarabra, amiben főszereplő lettem. Stacy pedig statiszta. :( Első utam a büféhez vezetett, ahol vettem egy jégkását. Felüdülés! Aztán bementem a terembe. Josh éppen megdobott egy szalvétával. Már meg sem lepődöm, ez az én osztályom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése