2. fejezet - A búcsú

Felszálltam a buszra, amin annyira meleg volt, hogy sortban és topban is majdnem megsültem. Stacy már várt, foglalt nekem helyet. Amint leültem, elővette a táskájából a Starbucksos zacskóját, amiben süti rejlett. Megkínált, én pedig boldogan fogadtam el. Yumm! De ekkor lesápadtam: itt az idő, hogy elmondjam, 2 hónapig nem fogunk találkozni. Reszkető hangon belekezdtem:
- Figyi, Stacy, el kell mondanom valamit...
- LETT EGY PASID??!?!?! - üvöltötte. - Hisz ez annyira jóóó! Na, ki a szerencsés?
- Neeeem, semmi ilyenről nincs szó... Szóval. Az a helyzet, hogy reggel fél nyolckor kaptam egy telefonhívást Tina nénitől. Óriási híre volt, ami nekem is egyrészt óriási. De... nem találkozunk két hónapig! - mondtam ki.
- Mi??? Két hónap???? De hisz az.. az.. az.. nagyon sok! - mondta lesokkolva. - Mit fogok én annyi ideig csinálni a legjobb barátnőm nélkül?
- Várj, még nincs vége. Azért nem tudunk találkozni, mert kiköltözöm Tina nénihez Miamiba! Ez fergeteges, nem igaz? Viszont egyedül kell utaznom.. repülővel!
- Miamiba? Jajjj, olyan mázlista vagy! De vigyázz majd magadra.
- Vigyázni fogok, nyugi. Bár a Summer Paradise-on nehéz lesz... - vigyorogtam, mint a tejbetök.
- A SUMMER PARADISE-RA IS MÉSZ? Ááááááááááááááááááááááá. Ez komoly? - sikította Stacy.
- Teljesen. Annyira fogsz hiányozni! :( - öleltem át a legjobb barátnőmet.
Ekkor az iskolabusz bekanyarodott a suli elé. Az ajtók kinyíltak, és csupa boldog diák vonult be az iskolába. Ez az utolsó nap! Ma amúgy is csak dráma órák lesznek, készülünk a jövő évi színdarabra, amiben főszereplő lettem. Stacy pedig statiszta. :( Első utam a büféhez vezetett, ahol vettem egy jégkását. Felüdülés! Aztán bementem a terembe. Josh éppen megdobott egy szalvétával. Már meg sem lepődöm, ez az én osztályom.

1. fejezet - A telefonhívás

Kint ültem a teraszon, kezemben a telefonom. Még csak 6:51 volt. 1 órám van addig, amíg jön az iskolabusz, de már teljesen kész voltam. Csak ültem, hallgattam a madarak vidám csiripelését, és én magam is nagyon boldog voltam. Ez az utolsó iskolanap!!! Belekortyoltam a teámba, majd megnéztem, miért rezeg a telefonom. Stacy írt egy sms-t:

" Remélem, fel vagy készülve az utolsó napra bébiiiiiiii! <3 "

Mosolyogva válaszoltam, majd letettem a mobilt az asztalra, és bámultam a semmibe. Igen érdekes volt. Mikor már észrevettem, hogy úgy ülök, mint egy rakat szerencsétlenség, anya kiordított az ablakon:
- Amanda! Keres Tina néni a vonalason! - mondta.
- Jól van már, megyek. - felkeltem a pihe-puha kinti babzsákfotelből, és bementem a nappaliba. Nem értettem, miért keres reggel fél nyolckor engem Tina néni. Elvettem a telefont, majd beleszóltam:
- Haló!
- Jajj, szia Amanda, drágám! Óriási hírem van! Nagyon fogsz neki örülni. Már édesanyáddal is lebeszéltem mindent, már csak a Te válaszod számít!
- Öööö... Oké. De mi is lenne az az "óriási hír"? - kérdeztem kíváncsian.
- 1 hét múlva itt leszel nálam, Miamiban!!! Elintéztem a repülőjegyeket is, és itt fogsz lakni 2 hónapig! Hát nem csodálatos ez, bogaram? - sikította Tina néni.
- Hogy miiiiiiii? Ez-ez-ez.. Komoly? Persze, hogy megyek. Ez fergeteges!!! De mi lesz addig Stacy-vel? Nagyon fog hiányozni. - elcsuklott a hangom attól, hogy nem láthatom a legjobb barátnőmet 2 hónapig.
- Biztosan itt is fogsz barátokat találni! Valamint ezt kapd ki: szereztem 2 jegyet arra a fesztiválra, amiről mindig is álmodoztál. Arra a... hogy is hívják? Summer Parmezán?
- A SUMMER PARADISE-RA? Ez most komoly? Íííí... Nagyon szeretlek, Tina néni! Viszont most mennem kell suliba. Utolsó nap, ugyebár. Puszi!
- Szia Drágám, jó sulit!
Vigyorogva letettem a telefont, és már nem bírtam tovább, sikítottam egy óriásit. Azt hiszem, ez lesz az eddigi legjobb és legizgalmasabb nyaram. Utazok repülővel, éjjel-nappal pálmafák lesznek a pofámba, fesztiválozok, Tina nénivel leszek. Lehetne ennél jobb?
- Amanda, indulj. Puszi, jó sulit!
- Szia Anyaaaaaaaa! Áááá - még mindig sokk hatása alatt voltam. Gyorsan felvettem a Vans cipőmet, majd becsaptam a bejárati ajtót. A busz már várt. Miami is.